A kockázatról

A kockázat sok ember számára a pénz vagy annak egy részének elvesztésének lehetőségét jelenti. (Közgazdasági értelemben egyébként a nem biztos kimenet jelenti a kockázatot, azaz akkor is kockázatos a befektetés, ha nem tudjuk biztosra, hogy 30%-ot hoz, vagy csak 15%-ot.)

A kockázatból eredő bizonytalanságért az emberek pluszhozamot várnak el a kockázatosnak ítélt eszközöktől, ezt hívják kockázati prémiumnak.

Ma Magyarországon nagyjából a teljes homály fedi a kockázat kérdését. Gazdasági jellegű lapok hirdetnek befektetési versenyeket és azt hozzák ki győztesnek, akinek a neve mellett a legnagyobb százalék áll, holott egyáltalán nem mindegy, hogy kaszinóban játszott a pénzzel és úgy érte el azt a hasznot, hogy akár az egészet el is bukhatta volna (lásd például turbó certifikátok vásárlása a tőzsdén), vagy egy kockázatmentes biztos befektetés biztos hozama volt az.

Ha a gazdasági lapok szerkesztői nincsenek tisztában a kockázat fogalmával, mit várhatunk el egy átlag befektetőtől?

Ezen az állapoton szeretnénk segíteni ezzel a rövid összefoglalóval a kockázatról.

Az 1950-es évek előtt a kockázatot leginkább találomra mérték, ezt változtatta meg Henry Markowitz munkája, amiért később Nobel-díjat is kapott. Ő a statisztikából vette át a szórás fogalmát, ezzel fejezte ki, hogy mekkora eltérés várható az átlagos értéktől. Egy életből vett példa a szórás magyarázatára: a kutyák átlagsúlya 23 kilogramm, de magas szórás mellett, mert ebbe az átlagba beletartozik a 2 kilogrammos chivava és a 80 kilogrammos bernáthegyi kutya is. Azaz, nagy az esélye, hogy a mi kutyánk súlya is igen eltér az átlagtól, bármelyik irányba. A törpenyulak átlagsúlya 1,9 kilogramm, de alacsony szórás mellett, mert egy törpenyúl nem lehet könnyebb, mint másfél kilogramm és nem lehet több, mint 2,1 kilogramm. Azaz kicsi az esélye, hogy a mi nyulunk súlya nagyon eltérne az átlagtól. Éppen így a pénzügyeknél, nem mindegy, hogy egy befektetés általában 8%-ot szokott hozni, 6 és 10% közötti értékekkel, vagy -30 és +40% közötti éves hozamokkal.

Jobb gazdasági lapok, alapkezelők és tanácsadók ezt a szórást szokták feltüntetni a hozamok mellett, mert ez a kockázatot kifejező szám ugyanolyan fontos, mint a százalékosan elért hozam maga. Nem egyenlő 15% elért hozam alacsony szórás mellett, mint egy magas szórásnál. Magas szórásnál a pakliban benne volt a 30%-os veszteség is, éppen pillanatnyi szerencse volt csak, hogy plusz 15%-os hozamot értünk el. Ezért egyetlen normális befektető sem elégszik meg ugyanolyan elvárható hozammal egy biztos, mint egy kockázatos befektetés esetén.

Ezt a szórást a múltban elért „kilengések”, az átlagtól való eltérések alapján határozzák meg.

A szórás és így a kockázat figyelmen kívül hagyása okoz sok félreértést a pénzügyi tanácsadók és az ügyfelek között. Az ügyfelek sajnos gyakran verték az asztalt, hogy miért nem volt az elmúlt években az összes pénzük részvényben, amikor szerintük abban kellett volna tartani, mert az hozta a legmagasabb százalékot. Szerintük a pénzügyi tanácsadó rossz tanácsokat osztogatott. Ugyanabba a hibába estek, mint a gazdasági lapok, amikor a szórás, azaz a kockázat figyelmen kívül hagyásával csak a százalékokra koncentráltak. Nos, a 2008-as év és 2009-es év eleje sok ügyféllel megértették tapasztalati úton, miért is nem kellett volna az összes pénzt a legnagyobb százalékokat ígérő befektetésben tartani, valamint azt, hogy egy portfolió hozamát az adott időtávra kell értékelni, nem féléves, vagy éves intervallumokban.

Rengeteg mérőszámot fejlesztettek ki a szórás, így a kockázat kifejezésére, az egységnyi hozamra jutó szórást, a Sharpe-mutatót, a bétát, a Theynor-mutatót, stb. Ezekkel itt most túl sokat nem foglalkoznánk, amennyiben részletesebben érdekli Önt a téma, kérjük, keressen meg bennünket.

Megkülönböztetünk az egyes papírok kockázatát és a piaci kockázatot. Az egyes papírok kockázatát portfolióképzéssel lehet kiküszöbölni. Ha például nem csak OTP részvényt tartunk, hanem mondjuk 15 magyar részvényt, akkor a konkrét cég kockázatát nagy mértékben kiküszöböltük, így már csak a magyar részvénypiac kockázatát futjuk. Nemzetközi diverzifikációval, illetve egyéb értékpapírok (kötvények, állampapírok) bevonásával ezt szintén tovább csökkenthetjük.

Egyes papírok egymással való együttmozgását korrelációnak hívjuk. Ha például minden pénzét a bankszektor cégeibe, vagy olajtársaságokba fektette, akkor várhatóan az összes papír árfolyama egy időben fog emelkedni, vagy süllyedni, mert ezek a cégek nagy általánosságban „együtt sírnak és együtt nevetnek”. Ezt hívják úgy, hogy a cégek "együtt korrelálnak", vagy szebb magyarsággal erõs a korreláció közöttük.

Egy nem életszagú példa esetén, ha a pénze egyik felét esernyőgyártóba, a másikat fagylaltüzembe fektette, akkor mindegy, milyen lesz az időjárás a nyáron, akár esős, akár meleg, valamelyik papír biztos jól fog teljesíteni (és a másik rosszul). Ezeknek a papíroknak tökéletesen ellentétes az együttmozgása, amikor az egyiknek jól megy, akkor megy rosszul a másiknak, ezért azt mondjuk, negatív közöttük a korreláció. (Ha a korreláció nulla, akkor a két papír árfolyama egymástól teljesen független.)

A béta egy mutatószám, azt mutatja meg, hogy egy részvény hogyan mozog együtt a piac egészével. A piac egészét egynek veszik. Egy magas bétájú részvény (ilyenek például a technikai részvények), mondjuk kettes bétával kétszer annyira erősödik, mint a piac, ha a részvényárak emelkednek, de zuhanni is dupla annyit zuhan eséskor. Egy alacsony bétájú papír (ilyenek például a közüzemi szolgáltatók), mondjuk 0.3-as bétával csak 3%-ot erősödik, amikor a piac 10%-ot, de zuhanni is csak kevesebb, mint harmadát fogja, ha rosszra fordul a piac.

Várjuk hívását, hogy segíthessünk Önnek szakmai tanácsadással. Ha kitölti a kérdőívünket, pénzügyi tanácsadó kollégáink hamarosan megkeresik Önt.